fekete fürdő

• original
• besorolás: na, ez jó kérdés, fogalmam sincs
• terjedelem: 317 szó
• Stranger Thingst néztem, egyszerűen csak megihletett.

A fürdőszobaajtó halk nyikorgással nyílt ki, apró fénycsíkot vetve az odabent ülő lányra. Ahogyan összerezzent, csapzott tincsei csak még jobban az arcába hullottak, de továbbra sem söpörte el őket onnét.

– Menj ki – mordult fel, oda sem fordulva az ajtóban álló testvéréhez.

– Legalább ne a fürdőben!

– Máshol nem sikerülne! – vágta rá rögtön. – Használd az földszintit.

Hanna továbbra is törökülésben várt a lány távozására, ami egy perc elteltével sem következett be. Dühöngve állt fel – bár először sajgó térdei és sérült lábai miatt majdnem visszahuppant a szőnyegre – és nézett szembe Veronikával.

– Mi bajod van? – kérdezte ingerülten Hanna.

– Neked mi bajod van? Tudod egyáltalán mióta ülsz itt?

– Persze, számolgatom a másodperceket – forgatta a szemét, majd realizálta, hogy Vera nem vette a szarkazmust. – A fenébe is, nyilván nem!

– Ezt nem hiszem el… - A lány zöld szemei hihetetlen hidegséggel és haraggal mérte végig a vele szemben állót. Kócos, izzadtságtól nedves haj, koszos, elnyűtt póló… egyik sem volt Hannára jellemző. – Az ott vér?

Vera hirtelen mozdulattal kapott a fehér póló jobb ujjához, Hanna pedig ugyanolyan gyorsasággal kulcsolta ragadta meg vékony ujjaival a lány karját.

– És ha az?

– Hanna, ez túl sok! Én… én értem, mi a cél. Tényleg. De túl nagy árat fizetsz érte. Az sem biztos, hogy sikerül.

A szőke hajú lány már nagyon elfáradt a sok állásban, faképnél hagyva a küszöbön tébláboló nővérét leült a kád szélére. Már majdnem megtelt.

– Értheted, mi a cél, de azt nem, hogy mennyit ér. – Szúrós tekintete, amivel Verát ajándékozta meg, képes lett volna áttörni akár egy betonfalat is.

– Én nem akarok neked rosszat.

Hanna tett egy fordulatot befelé, belelógatta a lábát a jéghideg vízbe, érezte a hátán égő tekintetet.

– De? – szólalt hozzá gúnyosan.

– De te is tudod, hogy bármit is keresel… nincs meg benned.

A szőke fészkelődött, majd lopva rápillantott nővérére.

– Igazad van – jelentette ki végül. – Nincs meg bennem, ezért majd megteremtem.

Belecsúszott a fürdőkádba, az egyre csak sötétedő és bűzlő habok pedig teljesen elnyelték.