Név: Stephen (fordítás) || 1-2

Sziasztok! Ja, én is élek, legalábbis próbálok, viszont a nyár beköszöntével visszatértem :D Sok feltöltenivaló shittel érkeztem, az első pedig életem első, rendes fanfic fordítása, ami a csodálatos @hellototheviruss (tumblr) / @mish_mish (ao3) tollából származik!
Párosával tervezem feltölteni a részeket, mert alapvetően tumblrre íródtak, így nem túl hosszúak.

• fandom: Marvel & Detroit: Become Human
• párosítás: Tony Stark x Stephen Strange
• terjedelem: 707 szó

Tony felsóhajtott és lecsukta a szemét egy pillanatra. Már ágyba akart menni, a munkát pedig holnap folytatni, de úgy tűnt, valami visszatartotta, és az nem holmi határidő volt. Őszintén szólva, az idő kérdése egyáltalán nem foglalkoztatta Tony Starkot, hiszen ebben éppen nem adatott semmilyen korlátozása. Különösen, amikor a világ vezető android gyártója és kereskedője kér tanácsot és asszisztálást az új modelljeik fejlesztését illetően.

Tony a műhelye sarkába nézett, ahol az egyik gépe ült. A férfi android, akit a CyberLife küldött Starknak a biokomponensei analízisére és a kézmozgása ellenőrzésére. Ahogy azt a cég képviselője elmagyarázta Jarvisnak, ez az új modell egyedülálló volt a maga nemében, de nem olyan tökéletes, mint amilyennek akarják, hogy legyen. Elsőre Stark nem akarta elfogadni a munkát, de szó szerint tegnap tegnapelőtt gondolta meg magát. Elvégre részt venni a fejlesztésben, és az androidok összeszerelésében egész elbűvölő.

Ez az android egy nappal azelőtt érkezett a Stark toronyba, és nem váltott ki Tonyból semmilyen pozitív érzést. Egy teljesen átlagos robotnak nézett ki, amit a CyberLife kreált. Eleinte nem volt igazán beszédes, Tony már biztos volt benne, hogy majd reaktiválnia kell a hangmodulját, amíg meg nem hallotta az udvarias szemrehányást a gondolatra.

Tony fájlokat és technikai táblázatokat nézett át, amit az android küldött át a hálózaton keresztül Jarvisnak. Megdörzsölte az arcát, felháborodva azon, hogy a CyberLife valahogy figyelmen kívül hagyta a modell nevének és számának megadását a dokumentumokban.

– Lévén, hogy én leszek az első modell, a fejlesztők úgy döntöttek, csak a szériakódot volt szükséges meghagyni. Ha Ön, Mr. Stark, nem találja kényelmesnek a tizenegyjegyű szám kiejtését, úgy hiszem, válaszhat egy rövidebb nevet a számomra.

Egy pillanatra összezavarodott az ilyesfajta választól, és a választól általánosságban, majd Tony némileg mosolyogva elfordult. Arra jutott, hogy később gondolkozik a névadáson.

x x x

Az android ritkán beszélt Tonyval. Csak kérdésekre felelt, de Starknak nem volt szüksége beszélgetőpartnerre.

A műhely most csendes volt, és Tony nem is szándékozott megváltoztatni ezt; fáradtan dörzsölte meg orrnyergét, és hunyta le a szemét. Egész múlt éjjel itt dolgozott, és szívesen ment már volna aludni. De nem mehetett el anélkül, hogy megoldaná a problémát, és a probléma az volt, hogy a CyberLife által küldött android még mindig nem volt tökéletes, hiába a programbeállítások változtatása vagy a vadonatúj csatornák kitisztítása a műanyag burok alatt.

Tony felsóhajtott, és előre nyúlt a robot bal kezéért, hogy sajátjába vegye azt. Végig futtatta ujjait az android csuklóján, deaktiválva a bőrszín funkciót, és eltávolította a felső panelt. Az egymásba fonódó vékony vezetékek a fém csontváz körül az első pillanattól kezdve zavarták Tonyt, mert mindegy volt, mennyit változtatott a kombináción, mindegy volt hányszor választotta le a könyökéről, nem ért el vele semmit. Az android csuklója fölé hajolva Tony egy erőteljes tekintetet érzett magán. A nézés, amit az android adott olyan intenzív volt, leereszkedett Tony vállaira, majd lassacskán elérte a kezeket, amit szorgosan próbált helyre hozni. És ezzel a tekintettel Tony hirtelen olyan furcsán, olyan szokatlanul érezte magát, hogy azon nyomban rá akart parancsolni az androidra, hogy hagyja abba.

– Mr. Stark, talán… – kezdett beszélni, de Tony kissé komoran rögtön félbeszakította.

– Mr? Mi van ezzel a Mr-rel? – Tony figyelme nem terelődött el a munkájától, noha úgy érezte, ráférne már.

– Ahogy én tudom, és ahogy ön is tudja, a férfiakra utaló udvarias cím a „Mr.”

Tony végre felnézett az androidra, és csak a szemét forgatta, amikor megpillantotta annak halovány mosolyát az ajkain.

– Nem tudtam, hogy a CyberLife támogatja az olyan kiegészítéseket, mint a szarkazmus adása egy androidnak. Ez nem a deviáció megmutatkozása? Ők pont, hogy elkerülnék az ilyesmit.

– Nos, úgy gondolták nem lenne felesleges, amikor eldöntötték, hogy Önhöz küldenek. – Az android lenézett a még mindig leszerelt állapotban lévő kezére, majd vissza Tonyra.

Tony viszonozta a nézést, és még mindig ignorálta a névválasztás szükségét, azt remélve, hogy nem lesz nála többet pár napnál.

– Valószínűbb, hogy belefáradtak abba, hogy megváltoztassák miattam a játékuk viselkedési beállításait.

Ránézett a legújabb tökéletes modellre, ami még mindig nem volt elég tökéletes. Az android, aminek a feladata idegsebészeti operációk végrehajtása. Végrehajtani sikeresen olyan kezekkel, amik enyhén remegtek, nem valószínű, hogy lehetséges lett volna.

Tony mélyet sóhajtott, tekintetét nem vette le a férfiról. Ekkor már nyilvánvalóan jobb volt neki, ha aludni megy, és majd csak holnap futtat le egy teljes analízist a végtagmozgásról, hogy megtalálja a hibát és beállítson mindent.